Honda Civic 1.8 ES és Opel Astra Sedan 1.8 Cosmo összehasonlító teszt
2008-04-30 |
Két tesztautónk kompakt szedán, mindkettőt 1,8-as 140 lóerős benzines hajtja és még a felszereltségük is nagyjából megegyezik. Elvileg nagyon hasonlónak kéne lenniük, mégis egy világ választja el őket: az egyik német, a másik japán.
Tuning felszereltség
Láttam valamelyik nap egy szinte vadonatúj fekete Volkswagen Jettát sötétített ablakokkal, utólagos, jó hangosan dörmögő rombusz sportkipufogóval és orbitális méretű felnikkel jaszkarizni a városban, és azon töprengtem, hogy ennél rosszabb alanyt talán nem is találhatott volna tulajdonosa tuningszenvedélyének kiélésére. Egy négyajtós kompakt autó ugyanis általában minden lehet, csak vagány nem, csicsázhatja azt tulajdonosa a végtelenségig. Ezt az egy tulajdonságot leszámítva viszont a legújabb kompakt szedánokra már nem nagyon érkezhet panasz. Míg nem is olyan régen még el sem tudtam volna képzelni, hogy egy kis- vagy kompaktkategóriás szedánt egyszer vonzónak fogok tartani, ma már van egy-kettő, amit akár én is szívesen beállítanék a garázsomba, ha éppen ilyen jellegű autót keresnék. Ezekre az autókra már nem mondhatjuk, hogy formai vonatszerencsétlenségek, az olcsóság sem sugárzik róluk és méretnövekedésük miatt már nem feltétlenül emlékeztetnek egy satuba fogott középkategóriás limuzinra; sőt, csaknem akkorák, mint a jelenleg futó középkategóriás modellek öregebbjei vagy előző szériái.
Honda Civic 1.8 ES és Opel Astra Sedan 1.8 Cosmo
Két tesztautónk például alig marad el egy mérettel nagyobb testvérénél: a négyajtós Civic hosszát leszámítva minden dimenziójában akkora, mint a most kifutó Accord, a tengelytávja pedig még hosszabb is 2 centivel. Az Astra szedánnál ugyanez a helyzet: a Vectra alig több mint 2 centiméterrel hosszabb nála, tengelytávjuk pedig gyakorlatilag megegyezik. Így aztán akármilyen szögből nézzük is őket, igazából nem is tűnnek aránytalannak vagy gnómnak, pedig formavilágukat tekintve olyan távol állnak egymástól, mint amilyen messze fekszik Japán Németországtól. A Honda a vagányabb: motorházteteje és csomagtérfedele kisebb, mint az Astráé, szélvédői sokkal kevésbé meredekek, így szinte feszegeti a limuzinok klasszikus "háromdobozos" formatervezési iskoláját. Az áramvonalasabbnak ható külső, az agresszívre húzott első lámpák és a hátsó dupla kipufogó ráadásul jóval sportosabbnak láttatják a Civicet, mint a kissé öreguras és konzervatív, kipufogóit szégyenlősen eltakaró, ám elegáns vonalú Astrát. Mégis ez utóbbi kelt harmonikusabb benyomást: az Astra szedán esetében nincsenek oda nem illő részletek, vagy radikális formák, ez a kocsi következetesen ugyanazt a stílust viszi végig, míg a Civicnél a hátsó fertály kissé koreai jellege nem igazán passzol össze a nagyautósabb első résszel.
Beltér
A beltérről szinte ugyanezt mondhatjuk el: az Astra elegánsabb, műanyagjai zömében jó minőségűek, csupa fekete belül és semmilyen meglepő részlettel nem sokkolja a bennülőket. Aki az Astra kissé ingerszegény utasterét imádja, az viszont biztosan a szívgyógyszeréért nyúl, ha a Civic volánja mögött foglal helyet. Digitális műszeregység, fura, ám nagyon praktikus kis helyigényű kézifék, tésztaszűrős kormány, nem is győzzük kapkodni a fejünket a szokatlan megoldások láttán. Az enyhe kuszaság ellenére viszont összehasonlíthatatlanul kellemesebb a Civicben üldögélni, mint vetélytársában. A világos színek sokkal szellősebbnek és derűsebbnek mutatják a belteret, mint a lelkivilágunkra feneketlen sötétségével rátelepedő Astráét, az izgalmas részleteket pedig nagyon hamar meg lehet szeretni és sokkal később unjuk csak meg, mint a teljesen hagyományos Astra-módit. A német kocsi ötletek híján inkább a minőségével igyekszik hatni ránk. Tény, hogy néhány részletében finomabban kidolgozott, mint a Civic, tetszetős például az ajtók fehér cérnával varrott bőrkárpitozása és a kilincs is fém, nem pedig pórias műanyag, mint tesztünk japán szereplőjében. Ami az ergonómiát illeti, szokatlan megoldásai ellenére a Civicnél a pont, mivel minden azonnal átlátható és könnyen kezelhető, míg az Astra gombjai egyformaságuk miatt nehezen leolvashatók, a klíma kapcsolói túl messze is vannak a vezetőtől, a navigáció menüje komplikáltságával pedig könnyedén okozhat bosszús perceket a sofőrnek, vagy utasának.
Tökéletes családi autók
Ami a térkínálatot illeti, el kell ismernünk, hogy családi autónak tökéletesen alkalmas mind a két autó, ugyanis a hátsó sorban is hatalmas utasteret nyújtanak. A Civicben volt szerencsém hátul ülve megtenni egy Budapest-München-Budapest etapot, és a 181 centimmel a legnagyobb kényelemben, terpeszkedve elfértem az előttem ülő 183 centi magas bátyám mögött. Az Astra ráadásul még egy kicsivel a Civicnél is nagyobb hátul � különösen fejtérben � viszont hátul középen mégis a német kocsiban rosszabb utazni, az Astrában ugyanis van kardánalagút, a Civic padlója viszont középen is teljesen sík. A japán kocsi beltere is praktikusabb, a helytakarékos kézifék miatt ugyanis telerakták a kardánalagutat tágas rekeszekkel, de találunk itt könnyedén kiüríthető kis kukát is, az apróbb holmik pedig egy kis fedéllel rejthetők el a kíváncsi szemek elől. Nem így az Astrában, ahol még egy nyomorult telefont is kénytelenek vagyunk a hamutálba száműzni.
Csomagtartó
A csomagtartó viszont talán az egyetlen pont, ahol az Astra képes jelentős diadalt aratni a Honda felett: 490 literes csomagtartója 140 literrel nyújt nagyobb helyet, mint konkurense, ráadásul a nyílás is nagyobb, amin át pakolni lehet, a fedél pedig a távirányítóval is nyitható és még a zsanérok sem lógnak be a poggyásztérbe, nem úgy, mint az ebből a szempontból elég igénytelen kidolgozású Civicnél. Érdekes viszont, hogy a kis lehúzó fogantyút mindkét modellből kispórolták; talán úgy gondolták, hogy a kelet-európaiak és a törökök nyugodtan koszolják csak össze kezüket?
Teljesítmény
A csomagtartó kivesézése után viszont újra a Civic térfelén a labda, elérkeztünk ugyanis a műszaki tartalomhoz. Nos, hiába a nagyon hasonló specifikáció (1,8 literes motor, papíron 140 lóerő, 175 illetve 174 Nm nyomaték az Astra javára), a két kocsi között e téren bizony ég és föld a különbség. Kezdjük talán a motorral: az, hogy az Astra 1,8-asának csúnyább a hangja, lassabban reagál a gázra és csak felül húz igazán, míg a Civic szép szólamokkal, lelkesen, igaz kissé hangosan pörög fel és minden fordulatszám-tartományban erős, már önmagában elég ahhoz, hogy a japán motort jobbnak ítéljük. De ez még nem minden: a Civic bizony lelépi az Astrát, és nem is kicsit. Már menet közben is erősebbnek érződik, de persze nem állhattuk meg, hogy ne eresszük össze őket egy kis házi gyorsulási verseny keretében és a végeredmény a következő volt: az elején egy kis előnyre tesz szert a Civic, majd kb. 130-140-ig folyamatosan növeli ezt, a végén olyan másfél-két autóhossznyira. Igaz, az Astra rossz eredményében szerepe van az akadozó váltónak is, mellyel kizárólag recsegés kíséretében lehet gyorsan (?) kettesbe váltani, értékes tizedmásodperceket veszítve ezzel, a Civic váltója viszont japánosan finom és precíz, öröm vele kapcsolgatni. Van itt azonban még valami: míg a Civicnél magától értetődik a hatfokozatú váltó az összes motorhoz, addig az 1,8-as Astrához bizony csak ötgangos szerkezet jár, ez a hátrány pedig leginkább a fogyasztás mérésekor üt vissza, hiszen az Astra 130-as tempónál már 3750-et forog. A fogyasztás terén viszi tehát be a Civic a végső találatot a német autónak: míg a Honda tesztátlaga 7,6 liter volt, addig az Opel ennél pontosan két literrel kért többet 100 km-en, kénytelen tehát 9,6 literes átlagával szégyenkezni.
Futómű
Az Opel a futómű terén szépít: rugózási komfortja ugyanis a tesztautó 18 colos kerekei ellenére sem marad el a ballonosabb, 16-os felnikkel szerelt Hondáénál, miközben élesebb kanyarokban is meglehetősen stabilan tartja a karosszériát, így ebből a szempontból viszont nincs hátrányban a kifejezetten sportos Honda mellett. Kormányzás tekintetében mind a két autó a kategória élvezetesebb szereplői közé sorolható, bár a Honda ebben jobb egy hajszálnyival vetélytársánál, kb. annyival, amennyivel az Opel fékjei hatásosabbak a japán kocsiénál.
Melyiket válasszuk?
A fentebbiekből kitűnik tehát, hogy akinek fontos a vezetési élmény, az valószínűleg nem az esetlenebb, darabosabb és némileg lomhább Opelt választja majd, hanem egy Honda kereskedés ajtaján kopogtat inkább. A német kocsi vásárlói sokkal inkább azok közül kerülnek majd ki, akik nem szeretik a felesleges formai játszadozásokat, számukra az autó csupán használati tárgy, ezért fontos nekik a hatalmas és jól kihasználható csomagtartó, az 1,8-as motor mellett pedig csak a megnyugtató erőtartalékai miatt döntenek. Az ár azonban rendesen meg tudja bolygatni a preferenciákat, és ebben az esetben meg is teszi. Nézzük csak az árlistát! A Honda Civic 1.8 ES 4 999 000 forintba kerül, és benne van minden extra, az automata légkonditól a hatlemezes cd-lejátszón, a tempomaton és a napfénytetőn keresztül az ESP-ig bezárólag. Ehhez egyedül navigációs rendszert és Bluetooth kihangosítót lehet még rendelni, igaz nem a műszerfalba szereltet, hanem utólagosat, de Hondát, teljesen hiányoznak viszont az extralistáról az ülésfűtés és a xenonlámpák. Az Opel Astra 1.8 Cosmo alapára ezzel szemben csak alig több, mint a Civicé, 5 106 000 forint, de ahhoz, hogy felszereltségét tekintve szintre hozzuk a Hondával, további 1 029 000 forintot kell még ráköltenünk. Jól olvasták, a két autó között tehát több mint 1 millió forint a különbség, ami egyszerűen semmivel sem indokolható. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ebben az Opel tesztautóban volt még ülésfűtés, navigáció, 18 colos kerekek és még néhány apróság, így kb. 6,5 millió forintért lehetne hazavinni, ami pedig már tényleg irreális ár egy kompakt szedánért. Ha pedig még azt is figyelembe vesszük, hogy az átlagosnak mondható évi 30 ezres futásteljesítmény mellett a jelenlegi benzinárakon számolva a Hondával évente kb. 180 000 forintot spórolhatunk az üzemanyagon, akkor már tényleg durva lesz a Honda előnye a költségek terén. Az Opel mentségére szóljon, hogy nem az Astra ennyire drága, hanem a Honda ennyire olcsó: 6 millió körül vihetők haza ugyanis a Ford Focus, a Volkswagen Jetta és a Mazda 3-as hasonlóan motorizált és felszerelt típusai, egyedül az új Mitsubishi Lancer tudja árban felvenni a Hondával a versenyt.
Ki a győztes?
Egy szó mint száz, összehasonlító tesztünkben nem nehéz győztest hirdetni: a Hondát jobb vezetni, takarékosabb, olcsóbb és izgalmasabb formájú, míg az Astra egyedül a csomagtartó és néhány finomabb részletmegoldás tekintetében tud japán riválisa felé kerekedni. Részemről, ha a kettő közül kéne választanom, akkor a Hondát vinném, ám ha más gyártó is szóba jöhet, akkor nagyon elgondolkodnék, hogy ne inkább egy új Mitsubishi Lancer mellett tegyem le a voksomat.
